Emanuel Pahud interjú

PAHUDA Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására érkezett Budapestre március 6-án a világhírű svájci-francia fuvolaművész, Emmanuel Pahud. Az esti Zeneakadémiai koncertjét megelőzően egy igen impulzív, színvonalas kurzust tartott. Beszélgetésünkre – a jelentős létszámban megjelent hallgatóság figyelmével kísért – főpróbája után került sor.

Az EMI Music gondozásában, a közelmúltban jelent meg dupla albuma, amelyen Bach műveket, fuvola szonátákat szólaltat meg. Saját előadói praxisa során használja a historikus zenélés elemeit? Régi artikulációkat, kötéseket, díszítéseket?

Nem nagyon akarok túl historikus lenni. Inkább az érdekel, hogy egyes szerzőknek milyen „intencióik”- elképzeléseik – voltak, mi volt fontos a számukra. Nem szeretek barokk hangszereket utánozni. Egyébként pedig nagyon más Bachot, Händelt, Vivaldit vagy Telemannt játszani. Mindegyiküknek más-más a modora, különbözőek a szonátáik, versenyműveik. Engem inkább az egyes zeneszerzők jellegzetességei érdekelnek, s ezeket próbálom megtalálni a művekben. Persze maguk a zeneszerzők is mindig változtak és különböző életszakaszaikban más-más zenéket írtak. Bach azért fontos, mert az ő hosszú életútja vezetett el egy új zenei korszak kapujához és zárja le a barokkot.

Ön szerint létezik egy Bach-darab előadásának egyetlen ideálalakja?

Nekem hosszú idő kellett, hogy megértsem Bach muzsikáját. Mozarttal nem volt ilyen problémám, műveit sokkal könnyebben játszottam már fiatal koromban is. Bachot viszont sokáig nem értettem, ugyanúgy ahogy Debussyt sem.

Talán az elmúlt 10 évben mondhatom azt, hogy értem Bachot és elégedett vagyok azzal, ahogy az ő zenéit játszom. Meg kellett értenem, hogyan működnek az improvizációk, a díszítések a barokk zenében, milyen a zene struktúrája, intenzivitása. Mostanra már jól érzem ezeket a finomságokat, amelyeket igyekeztem az albumon is megvalósítani.  Egyébként sokat tanultam más barokk zenészektől és jazz zenészektől egyaránt. Így értettem meg az improvizációk és díszítések lényegét.

Melyik zenei korszakot, zenei stílusirányzatot érzi magához a legközelebb?

Mindig azt, amilyen darabot éppen játszom. Mindegyiket szeretem. Néha persze vannak kedvenceim, de mindig más.

Persze az életemben voltak olyan szakaszok, amikor ezt vagy azt jobban szerettem. Ilyen például Debussy, talán mert francia, és nagyon szeretem a zenéje intenzitását.

1993 és 2000 között első fuvolása volt a Claudio Abbado vezette Berlini Filharmonikusoknak, majd 2002-ben, tizennyolc hónap alkotói szabadság után tért vissza a zenekarhoz. Mi a különbség abban, ha szólistaként vagy zenekari első fuvolásként játszik? Használ különböző technikai megoldásokat, hangszínbeli különbségeket?

Különbség inkább a mentális felkészülésben rejlik, mint a fizikaiban. De ezt már megszoktam, hiszen 19 éves korom óta ebben élek. Pedig két teljesen különböző dologról van szó. Szólóban az én felelősségem a zene interpretálása, ha pedig zenekarban játszom az a fontos, hogy része legyek az egésznek és a játékom megfeleljen a karmester elképzelésének.

Az én elképzelésem ilyenkor háttérben marad.

Nagy tudású, kimagasló zenészek vannak Berlinben, és nagyon jó dolgokat alkotunk. Remek érzés sok kiváló zenésszel együtt játszani.

A legjobb kortárszenei alkotás Grammy-díjára jelölték Marc-André Dalbavie Fuvolaverseny felvételét, amelyet a Francia Rádió Szimfonikus zenekarának kíséretében, Eötvös Péter vezényletével készített el. A lemezen további két kortárs fuvoladarab is hallható. Milyen helyet foglal el a kortárs zene a repertoárjában?

Az elmúlt 4 évben minden évben játszottam legalább egy kortárs szerző fuvolaversenyét. Némelyik nagyon kísérleti zene. Fontosnak tartom – annak ellenére, hogy nem tudom milyen fogadtatása lesz a darabnak-, hogy minél több ilyen zenét ismertessek meg a közönséggel. Az igazán jó darabok azután bekerülhetnek a repertoárba. Vannak olyan darabok, amiket utánam már mások is játszottak. Büszke vagyok, hogy bábáskodhattam a „születésüknél”.

Használja a körkörös légzést?

Nem használom, csak ha kínozni akarom magam.

Kik voltak a mesterei?

Rómában kezdtem zenélni, Francois Binet-nél, majd szüleimmel Brüsszelbe költöztünk, és ott a helyi zeneiskolában folytattam tanulmányaimat. Párizsban jártam konzervatóriumba. Itt egyszerre több tanár is tanított: Michel Debost, Alain Marion, Pierre Artaud. Ezután Bázelbe kerültem, ahol megismerkedtem Aurele Nicolet-val, ekkor kezdtünk együtt dolgozni. Ám a mai napig tanulok, csak már nem tanártól, hanem más fuvolisták előadásaiból.

2000 és 2002 között  a „virtuóz osztályt” tanította a genfi Konzervatóriumban. Tervezi, hogy a közel jövőben ismét tanítson?

Nem, egyelőre nem. Most élvezem, hogy sokat koncertezhetek. Talán, majd ha idősebb leszek.

A fuvola anyaga meghatározó a hangszínben?

Nagyon fontos a fuvola minősége. Legalább olyan különbségek vannak, mint az autók között. Nem mindegy, hogy Rolls-Royce-al, vagy Mini Morrissal járunk. Az én fuvolám lassan húsz éves. 14 karátos aranyból van. Persze van más hangszerem is, de ezt használom a legtöbbet. Ha baja esne, biztos ugyanilyet rendelnék megint.

Amikor tanítottam, mindig kipróbáltam a tanítványaim hangszereit, hogy tudjam, mit várhatok el tőlük. Nekik pedig érdekes volt hallani, hogy én mit hoztam ki belőlük.

Többször járt már Magyarországon a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására. Milyen emlékekkel tér vissza hazánkba?

Számomra Budapest a komolyzene központja Bécs és Prága mellett. Ez régen is így volt és ma is így van. De nemcsak a fuvolát illetően, hanem minden más hangszert tekintve is.

Ma délután kétórás kurzust tartott a Zeneakadémián. Hall-e, lát-e valamilyen jellegzetességet a magyar fuvolaoktatásban, a magyar fuvolakultúrában?

Hasonlóságot látok a magyar és a francia zene között. Például a francia irányzatban is nagyon rugalmasnak, virtuóznak kell lennie a művésznek, valamint hangsúlyos a technikai felkészültség és a tág repertoár. Míg a német fuvolázásban az a fontos, hogy megfeleljenek egy szabványnak.

Érdekes, ha egy nevesebb külföldi zenekar állást hirdet, ott biztosan megjelennek magyar zenészek, akik jó eséllyel pályáznak.

A kurzuson említette a sport, a mozgás fontosságát? Milyen testedzést javasol?

A lényeg, hogy kompenzálni kell a statikus helyzeteket a mozgással. Különben idővel itt fog fájni, ott fog fájni. A fuvolásoknak a hátukat kell erősíteni és nagyon vigyázni a gerincre, hogy mind a két oldalon egyforma legyen a terhelés. A hasat viszont nem szabad túl erősre fejleszteni. Jobb a hangnak, ha laza marad a hasfal. Jó mozgás a jóga, az Alexander-technika. Az úszás is kitűnő és néhány fekvőtámasz is hasznos.

Sajnos a fiatalok még nem foglalkoznak mindezzel, mert nem hiszik, hogy tényleg fájni fog. Ezért a tanárok feladata az is, hogy erre odafigyeljenek. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy tudjam, előbb utóbb megfájdul valamink, ha nem erősítünk.

 

Azt hiszem azok, akik részt vettek kurzusán, vagy hallották a pódiumon, mosolyognak majd az  „öreg” minősítésen, hiszen virtuozitása, gyönyörű hangszíne és izgalmas játéka mellett intenzitásával, közvetlenségével és sármjával egyszerűen elvarázsolta a magyar  közönséget.

 

Illés Eszter,

B. Treiber Gabriella

2009 tavasza

Egy hozzászólás a(z) “Emanuel Pahud interjú” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: the FluteBlog» Blog Archívum » március 8 - Pahud

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.