A kaméleon

Pahud.1Pár nap és hamarosan újra hallhatjuk a svájci születésű charme-os zsenit, Emmanuel Pahud-t.

Egyik védjegye, hogy a komolyzene mellett örömmel ölti magára más zenei műfajok stílusjegyeit. Saját bevallása szerint mindent megtesz, hogy az adott kor és műfaj jellegzetes hangszíneit adja vissza játéka alkalmával. Ezért szereti magát kaméleonként emlegetni napjaink egyik legnagyobb fuvolaművésze. 2009. március 6-án készítettem vele egy interjút a Zeneakadémián, mely az akkor még létező Fuvolaszó hasábjain jelent meg. Itt a honlapomon a publikációk menüben újra elolvasható.

2014. március 8-án a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusokat vezényli.

Műsoron: 

Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Hacsaturján: Fuvolaverseny
Dvořák: IX. (e-moll) szimfónia (“Az Újvilágból”), op. 95

Pahud.2.A fuvolások számára igazi kihívás Hacsaturján fuvolaversenye, hiszen rendkívül változatos hangszíneket követel a szólistától egy-egy tételen belül is. Ám a feszes ritmus, vagy a hosszúságában is nagyszabású versenymű, de épp a mély regiszterek kitűnése a nagy zenekar hangzásvilágából is komoly feladat. A szerző a művet eredetileg hegedűre, David Ojsztrah számára írta 1940-ben. Jean-Pierre Rampal 1968-ban írta át fuvolára.

 

3 hozzászólás a(z) “A kaméleon” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: the FluteBlog» Blog Archívum » reblog - A kaméleon

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.