“A jótól, a nagyon jóig…”

Interjú Kovács Lóránt profeszorral, Aurèle Nicolet-ra emlékezve.

Már a halála napján több európai fórumon, elsők között az SRF (Schweizer Radio und Fernsehen) honlapján az életművét méltató cikk jelent meg a világhírű művészről, amely  hűen  tükrözi  azt  a  tiszteletet és szeretet, mely  Nicolet-t egész pályafutása alatt övezte.

Kivételes egyéniség volt.

Nemcsak művészi kvalitásai miatt, hanem örökké vidám, szenvedélyes személyisége miatt is, amely magával ragadó volt mindenki számára, aki csak találkozott vele.
2004-ben magam is játszhattam a mesternek a Zeneakadémián tartott kurzusán. Temperamentuma, segítő, irányt mutató tanai hihetetlen lendületet és energiát adtak a további munkámhoz. Lehengerlő stílusával „láttatta” a darabokat, ahogy szinte képeket rajzolt szavaival az adott műről. Elsődleges volt számára A HANG és ami mindazt megalapozza, a légzéstechnika.
Kovács Lóránttal, a Zeneakadémia professzorával jól ismerték egymást, több ízben zsűriztek együtt, megannyi közös élményük volt, ezért nagyon örültem, amikor Tanár Úr elfogadta kérésemet, hogy meséljen mindezekről.

• Hogyan emlékszik az első személyes találkozásra?

Nicolet-val 1964 szeptemberében, a müncheni versenyen találkoztam először. Az egyéni kiértékelésnél elmondta, hogy milyen hangképzési problémákat érez nálam, és felajánlotta, hogy szerez számomra egy német (DAAD) ösztöndíjat. A következő évben ezt meg is kaptam, s miután megnyertem a budapesti versenyt, és már az ÁHZ tagja voltam, lelkesen készültem ki hozzá. Sajnos politikai okokból (öcsém akkor disszidált) bevonták az útlevelemet, és csak 1968 tavaszán jutottam el Freiburgba.

• Az első közös óra alkalmával, mire hívta fel a figyelmét fuvolajátéka kapcsán?

Amint megjött japán turnéjáról, azonnal játszhattam neki. Hosszú ideig csak hallgatott, majd hozzám lépett, és megfogta a torkomat.
Mit csinálsz itt, kérdezte?
Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok.
Miért szorítasz, és miért nem engeded szabadon áramolni a levegőt?
Le voltam taglózva, hogy „csak” ennyiről lenne szó? Már 15 éve rosszul fújok? Elfelejtettük volna a természetes ki-be légzést? Amint magamhoz tértem a kábulatból, hamar rájöttem, mennyivel könnyebb az élet, mennyivel könnyebb a gyakorlás, és az egész fuvolázás! Hartai tanár úr százszor is megmutatta, hogy így kell, hogy szóljon, de azt is mondhatta volna, hogy eredj át a szomszéd terembe, ahol az énektanárok, évszázadok helyes légzéstechnikájával tanítanak.

• 1968-ban Nicolet mesternél több hónapot töltött. Hogyan teltek a kinti hetek és mennyire voltak tematikusak az órák felépítése?

Órabeosztása, tanítási rendszere teljesen más volt, mint az itthoni. Mindjárt az elején egy hétre felköltöztünk a svájci hegyek egyik hatalmas, évszázados alpesi házába, ahol reggeltől estig közös órákat tartott. Zongora nem volt, tehát főleg etűdöket, zenekari szólókat, és szóló darabokat játszottunk. Állandóan cigizett, de minden hangra odafigyelt.

A fárasztó napokat hatalmas fondue vacsorákkal zártuk.

Freiburgban egy hétre előre kitett egy órarendet, ahova tetszés szerint írhattuk be magunkat. Bár minden nap Baselből jött, reggel 7-kor kezdett, és előtte már egy órát ott skálázott.

• Mennyire volt meghatározó ez az út és az ott töltött idő a későbbi munkásságában, pályafutásában?

Amint hazatértem, azonnal nekiláttam, hogy mindenkivel megosszam a nála tanultakat. Az első országos fuvolás találkozón hamar kiderült, hogy mennyire fontos a helyes légzés megismerése és tanítása. Amikor a rekeszizom fontosságáról beszéltem, sokan azt kérdezgették, hogy a hasunkból kell fuvolázni? Még az sem volt tudatos, hogy hol helyezkedik el a rekeszizom!

• Mesélt Önnek a családjáról, gyermekeiről?

Első feleségéről, és az első házasságából született gyerekeiről nem sokat mesélt, de második feleségével Christiane-nal, aki tanítványa volt, örökbe fogadtak egy koreai árva kisfiút, akit szörnyű, siralmas állapota miatt Jeremy-nek, Jeremiásnak kereszteltek. Három-nyelvű, igazi svájci nevelést kapott, de a gének erősebbnek bizonyultak és megtalálhatatlanul eltűnt. Nemsokára megszületett kislányuk, Jael, aki brácsás lett.

• Volt alkalmuk közös fellépésre?

Közös fellépéseink csak a nemzetközi versenyek zsűrijének szokásos záró hangversenyein voltak. Egyébként csak feleségével, Christiane-nal koncertezett.

• Hányszor sikerült Magyarországra hívni? Minden alkalommal tartott kurzust, vagy volt, hogy csupán egy-egy koncert erejéig maradt?

Az Országos Filharmóniánál kijártam (nem volt könnyű, mert ott csak Rampal-t ismerték!), hogy Budapestre hívják egy koncertre. Akkorra szerveztem a II. Országos találkozót és továbbképzést, amelyre el is jött, és megerősítette mindazt, amit én is megpróbáltam továbbadni. Tőle természetesen mindenki azonnal elfogadta (senki sem próféta…), és számomra ez volt a legfontosabb! Ez a találkozás hatalmas lendületet adott az egész magyar fuvolaoktatásnak!
A későbbiekben ezt többször is megismételte, tanítványainkat ilyenkor mindig meghallgatta. Legtöbbször nálunk lakott Szentendrén, ahol Simon Jumival is összeismertettem.

• A magyar fuvolás társadalom számos kiváló művésszel büszkélkedhet, akik az Ön osztályában végeztek az elmúlt évtizedekben. Volt „közös” növendékük, aki Nicolet-nál is tanult hosszabb ideig?

Szabó Antal még előttem tanult nála, de közös növendékünk nem volt. Tanítványaim közül, akiket különböző versenyeken megismert, Garzuly Annát szerette nagyon, de igazán Szabó Rozikáért lelkesedett, akiről csak legekben tudott beszélni.

• 2004-ben is az ön meghívására érkezett Budapestre, amikor a Zeneakadémia akkori osztályának tagjai, köztük én is aktív résztvevői voltunk Nicolet kurzusának. A 78 éves professzor ekkor járt nálunk utoljára. Elárulta Önnek valaha is, milyen véleménye volt a magyar fuvolásokról?

Nagyon nagyra tartotta a magyar zeneiskolai rendszert, és az esti közös vacsoráknál sokszor emlegette tanítványaink gyors felfogóképességét, amellyel azonnal lereagálják egy-egy javaslatát.

Imádta azt a hatalmas érdeklődést, amit 2004-ben is a Tanácsteremben tapasztalt.

Bár már nem volt fiatal, és esténként mondogatta, hogy már nem bírja, másnap mégis ugyanolyan lelkesedéssel folytatta.

• Egy interjú alkalmával Nicolet viccesen megjegyezte: „ …a fuvola egy könnyű hangszer mindenki számára. Gyorsan sokan tudnak játszani, de az út a jótól a nagyon jóig nagyon hosszú.”
A közös zsűrizések alkalmával, milyen kritériumok voltak számára fontosak? A hang, az előadásmód, a stílusérzék?

Talán úgy tudnám legjobban érzékeltetni tanítási világnézetét, ha elmesélném, hogyan tanította Debussy Syrinx című remekét. Könyvet írt erről a rövid kis darabról, minden hangját kielemezve. Nekem is egy teljes órán át azt magyarázta, hogy már nincs tonalitás, hanem a „B” központi hangra épül az egész, és a két egész-hangú skála az elején meg a végén, meg a kötések és a dinamika fontossága.
Amikor alkalmam volt a későbbiekben Rampal óráit hallgatni Párizsban, ő Ovidius Átváltozások című művéből idézte Pán alakját, és lelkendezett a nimfák után sóhajtozó rengeteg festményért, szobrászati alkotásért, és a csodás költeményekért! Egy szó nem volt hangnemről és kötésekről! Úgy érzem, hogy egyformán fontos mindkét megközelítés, de Debussy számára az egyik csak eszköz volt, hogy megjeleníthesse az örök vágyakozást.

• A koncertek, a tanítás, a gyakorlás kitöltötte mindennapjait. Érdeklődött más művészetek iránt?

A zenén kívül igazából talán csak a filozófia érdekelte. Építészetért, képzőművészeti alkotásokért nem mutatott érdeklődést. Ha szóba is kerültek remekművek, akkor is azok felépítéséről, vagy az aranymetszés szabályairól beszélt, és nem a tartalomról.

• Nicolet világhírű tanítványa, Emanuel Pahud 2009-ben adott interjút nekem, amikor úgy nyilatkozott, hogy számára „Budapest a komolyzene központja Bécs és Prága mellett”. Nicolet hogyan vélekedett a rendszerváltozás előtti Magyarországról?

Az egyik franciaországi nyaralásunk alkalmával meglátogattuk közép-franciaországi tanyáján, ahol nagy barátságban volt a környék egyszerű gazdájával, akinek a későbbiekben egy traktort is ajándékozott. Imádta a kommunizmus eszméit, és nekem többször is elmondta, hogy legyek boldog, hogy egy ilyen nagyszerű rendszerben élhetek! Amikor Moszkvában vendégszerepelt, mindig a legszebb szállodákban lakott, és a városból is csak a szépet láthatta. Elhitte, hogy ott megvalósult mindaz, amit a francia forradalom kitűzött! Amikor elmondtam neki, hogy mennyi a fizetésem az ország első zenekarában, mint szólófuvolás, nem akarta elhinni! Könnyű Svájcban, ottani fizetéssel, és honoráriumokkal kommunistának lenni, gondoltam!

• Beszélgetéseik alkalmával tett említést arról, hogy melyik zenei érát szerette a legjobban, vagy épp melyik fuvoladarab volt a legkedvesebb a számára?

Kedvence Bach volt, de már akkor lelkendezett a modern darabokról is. Japánban az összes Bach szonátát kérték minden turnéján, de ő kikötötte, hogy mindkét félidőben egy-egy modern művet is eljátszik. Ő valóban az egyik legjelentősebb élharcosa volt a modern fuvolázásnak, az effektusoknak. Rengeteg művet írtak számára.

• Összegzésképp, hogyan látja Aurèle Nicolet személyisége, tanai, milyen hatással volt a magyar fuvolaoktatásra?

Ma is úgy érzem, hogy a magyar fuvolaoktatás akkoriban induló népszerűségén Nicolet nagyot lendített, igazán lelkesítő, és erőt sugárzó tanításaival sokakat lelkesített. Méltán került Rampal mellett ő is a Zeneakadémia Halhatatlan Művészeinek könyvébe.